Steven Spielberg idén lesz 72 éves, és 2 hónapon belül már a második filmet (A Pentagon titkai, Ready Player One) teszi elénk a mozis palettán. Imádjuk a sokoldalúságát, és azt a képességét, hogy bármihez nyúl, az legendává válik: E.T., A cápa, Jurassic Park, Indiana Jones négyesfogat, Párbaj, München, Kapj el ha tudsz, Kémek hídja, csak hogy néhányat lőjek fel a mestermunkák közül. A mostani filmje, a Ready Player One egyfajta társadalomkritika a mai korban élő, valóságot megélni képtelen és virtuális játékokban mindennapokat átvészelő, kommunikációs kórban szenvedő fiatalságról, és egyben tisztelgés a nyolcvanas évek Commodore Plus/4, Atari, Enterprise, majd Street Fighter és Mortal Kombat előtt ülő korok és generációk függése és játékmániája előtt. Páratlan alkotás, engem lenyűgözött, pedig nem vagyok vállaltan játékfüggő, mint a direktor maga. A szereplői rendkívül emberközeliek, a főszereplő Wade-et rögtön a szívünkbe zárjuk, amikor szembesülünk hányatott sorsával, és azzal a ténnyel, hogy az életét cyber térben kell megélje – igaz, az egész generáció kénytelen így élni. A történet itt indul és megismerjük a különböző 80-90-es évek játékainak felismerhető karaktereit, akik a barátai: Artemis-t, aki a szerelme lesz; OASIS-t, a játékteret, ahol minden szabad; és az ellenségét, a vállalatvezetőt is, akit már egyből nagyon utálunk. Előkerül egy érdekes legenda James Halliday -ről, a játéktervezőről, aki már halott, de egy utolsó feladatot, a kulcsok és a húsvéti tojás felfedezését átadja az új generációnak. Kellve kelletlen is eszünkbe jut utalás Steve Jobs-ra, hiszen a határtalan víziókkal rendelkező számítógépguru, egy generáció életét változtatta meg a telefonjainkban, kütyüjeinkben kifejlesztett mesterséges intelligenciával. Spielberg lerója tiszteletét Jobs előtt, és közben hallgatjuk a 80-as évek nagy kedvenc slágereit, az AHA, a Depeche Mode, George Michael és sokan mások tolmácsolásában. A film megdöbbentően lenyűgöző képi világgal mutatja be a valóság és az elképzelt virtuális világ harcát, lebilincselően bevési képeit a néző retinájába, néha mi is már a virtuális világot választanánk romlott és harcos világunk helyett, de természetesen, mint a legtöbb Spielberg film, ez is metaforája a jó és a rossz harcának. Mindenképp nézzétek meg, nem csak játékfüggőknek, hiszen a meséket, mindannyian szeretjük! Értékelés: 10/9 Baska Balázs vendégíró